Törvény a pénzmosás ellen

Törvény a pénzmosás elleni küzdelemről

L2003. évi XV. törvény

a pénzmosás megelőzéséről és megakadályozásáról1

E törvény célja, hogy – a terrorizmus finanszírozásának megakadályozását is elősegítve – útját állja a bűncselekményből származó pénzeknek a pénz- és tőkepiaci rendszeren, továbbá más, pénzmosás szempontjából veszélyeztetett tevékenységeken keresztül történő tisztára mosásának.

1. § (1) E törvény hatálya alá tartozik, aki a Magyar Köztársaság területén

a) pénzügyi szolgáltatási, kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységet folytat;

b) befektetési szolgáltatási, kiegészítő befektetési szolgáltatási, befektetési alapkezelési tevékenységet folytat;

c) biztosítási, biztosításközvetítői, biztosítási szaktanácsadási tevékenységet folytat;

d) árutőzsdei tevékenységet folytat;

e) postai pénzforgalmi közvetítői tevékenységet, postai készpénzátutalást, belföldi és nemzetközi postautalvány-felvételt és kézbesítést folytat;

f) ingatlanügylettel kapcsolatos tevékenységet folytat;

g) könyvvizsgálói tevékenységet folytat;

h) könyvviteli (könyvelői), adószakértői, okleveles adószakértői, adótanácsadói tevékenységet megbízási, illetve vállalkozási jogviszony alapján folytat;

i) játékkaszinót működtet;

j) nemesfémmel, drágakővel, ezekből készült tárgyakkal, ékszerekkel, kulturális javakkal, művészeti alkotásokkal kereskedik, azokat árverésen vagy bizományosként értékesíti;

k) önkéntes kölcsönös biztosítópénztárként működik;

l) ügyvédi, közjegyzői tevékenységet végez;

m) az a)-l) pontban meghatározott tevékenységet végző személy vagy szervezet (a továbbiakban: szolgáltató) ügyfele, valamint a 7. § vonatkozásában az a személy, aki a Magyar Köztársaság határát átlépi;

n) a szolgáltató, annak vezetője, alkalmazottja, illetőleg segítő családtagja.

(2) E törvény rendelkezéseit az 1. § (1) bekezdés l) pontban foglalt szolgáltatókra, illetve alkalmazottaikra a 14-15. §-okban foglalt eltérésekkel kell alkalmazni.

(3) A vámhatóságra a törvényt a 7. §-ban, a 8. § (1) és (3) bekezdéseiben és a 10. § (1) bekezdésében foglaltak esetén kell alkalmazni.

Értelmező rendelkezések

2. § (1) E törvény alkalmazásában:

a) Ügyfél: aki a szolgáltatóval a szolgáltató tevékenységi körébe tartozó szolgáltatás igénybevételére szerződést köt (rendszeres ügyfél), illetve a szolgáltató részére ügyleti megbízást ad (alkalmi ügyfél).

b) Üzleti kapcsolat: az ügyfél és a szolgáltató között a szolgáltató tevékenységi körébe tartozó szolgáltatás igénybevételére vonatkozó írásbeli szerződéssel létrejött tartós jogviszony. Üzleti kapcsolatnak tekintendő az is, ha a 14. § (2) bekezdésében meghatározott közjegyzői tevékenységek tekintetében a közjegyző az eljárást lefolytatja.

c) Azonosítás:

1. az ügyfél, a rendelkezésre jogosult, a meghatalmazott, továbbá a képviselő személyazonosságáról való meggyőződés a 4. § (1) bekezdésében meghatározott okiratok alapján, továbbá

2. az 5. § (1) bekezdésében meghatározott adatok írásban való rögzítése.

d) Bejelentési kötelezettség: az 1. § (1) bekezdésének n) pontjában meghatározott által történő pénzmosásra utaló adat, tény vagy körülmény bejelentése a kijelölt személynek, továbbá a bejelentés kijelölt személy által történő továbbítása az Országos Rendőr-főkapitányságnak (a továbbiakban: ORFK).

e) Könyvviteli tevékenységet folytat: aki a számvitelről szóló 2000. évi C. törvény 150. § (2) bekezdése szerint könyvviteli szolgáltatást végez.

f) Adótanácsadó, adószakértő, okleveles adószakértő: aki a külön jogszabályokban meghatározott feltételek szerint megszerzett szakmai képesítéssel és ilyen tevékenység folytatására jogosító engedéllyel rendelkezik.

g) Ingatlanügylettel kapcsolatos tevékenység: ingatlan tulajdonjoga átruházásának, bérleti jogának üzletszerű közvetítése, ideértve az ügyletek előkészítését, az ingatlan forgalmi értékének becslését, valamint az üzletszerű ingatlanberuházás és ingatlanfejlesztés.

h) Tényleges tulajdonos: akinek az érdekében az ügyfél az ügyleti megbízást adta, illetve aki az ügyleti megbízás során létrejött vagyoni előny felett utasítási, kapcsolt vállalkozási, megbízási, meghatalmazási, vagyonkezelési vagy egyéb jogviszony alapján rendelkezhet.

i) Levelezőbanki szolgáltatás: valamely hitelintézet más hitelintézet számára történő számla vezetése pénzforgalmi szolgáltatási megbízás teljesítése vagy pénzügyi, illetve befektetési szolgáltatási tevékenység teljesítése céljából.

(2) E törvény alkalmazásában állami vagy szakmai felügyelet az 1. § (1) bekezdésének

a) a)-e) és k) pontja vonatkozásában a b) pont szerinti kivétellel a Pénzügyi Szervezetek Állami Felügyelete;

b) a) pontja vonatkozásában a kiegészítő pénzügyi szolgáltatási tevékenységek közül a pénzfeldolgozás tekintetében a Magyar Nemzeti Bank;

c) i) pontja vonatkozásában a Szerencsejáték Felügyelet.

(3) E törvény alkalmazásában az 1. § (1) bekezdésének g) pontjában meghatározottak vonatkozásában a szakmai felügyeletet a Magyar Könyvvizsgálói Kamara látja el.

(4) Az 1. § (1) bekezdésének l) pontjában meghatározottak vonatkozásában a szakmai felügyeletet az ügyvédek esetében a Magyar Ügyvédi Kamara, a közjegyzők esetében a Magyar Országos Közjegyzői Kamara látja el.

(5) E törvény alkalmazásában állami vagy szakmai felügyelettel nem rendelkező szolgáltatók: az 1. § (1) bekezdésének f), h) és j) pontjában meghatározott szolgáltatók.

Azonosítási kötelezettség

3. § (1) A szolgáltató az ügyféllel történő üzleti kapcsolat létesítésekor köteles az ügyfél, annak meghatalmazottja, a rendelkezésre jogosult, továbbá a képviselő azonosítását elvégezni.

(2) Az (1) bekezdésben meghatározott eseten kívül kétmillió forintot elérő vagy meghaladó összegű (forintban, devizában, valutában) ügyleti megbízást a szolgáltató kizárólag olyan ügyféltől, meghatalmazottól, rendelkezésre jogosulttól, továbbá képviselőtől fogadhat el, akinek azonosítását elvégezte.

(3) A (2) bekezdésben meghatározott azonosítási kötelezettség kiterjed az egymással ténylegesen összefüggő, több ügyleti megbízásra, ha ezek együttes értéke eléri a kétmillió forintot. Ebben az esetben az azonosítást azon ügyleti megbízás elfogadásakor kell végrehajtani, amellyel az ügyletek együttes értéke eléri a kétmillió forintot.

(4) Pénzmosásra utaló adat, tény vagy körülmény felmerülése esetén, amennyiben az (1)-(2) bekezdésben meghatározottak szerint azonosításra még nem került sor, a szolgáltató köteles haladéktalanul az ügyfelet, a meghatalmazottat, a rendelkezésre jogosultat, továbbá a képviselőt a (2) bekezdésben meghatározott értékhatárra tekintet nélkül azonosítani.

(5) Az 1. § (1) bekezdés i) pontjában meghatározott szolgáltató köteles az ügyfelet a játékkaszinó területére való belépéskor az 5. § (1) bekezdés a) és b) pontjában meghatározott adatokkal azonosítani.

(6) Az 1. § (1) bekezdés c) és k) pontjában meghatározott szolgáltatók esetében nem terjed ki az (1) bekezdésben foglalt azonosítási kötelezettség:

a) a biztosítóintézetekről és a biztosítási tevékenységről szóló 1995. évi XCVI. törvény (a továbbiakban: Bit.) 1. számú mellékletének A. része szerinti nem-életbiztosítási ág 3-19. ágazataiba tartozó biztosítási ügyletekre,

b) a Bit. 2. számú melléklete szerinti életbiztosítási ágba, valamint a Bit. 1. számú mellékletének A. része szerinti nem-életbiztosítási ág 1-2. ágazataiba tartozó biztosítási ügyletekre, ha a szerződő fél díjfizetési kötelezettségének éves összege nem haladja meg a kettőszáznegyvenezer forintot, illetve, ha az éves egyösszegű befizetés összege nem haladja meg a hatszázezer forintot, valamint

c) az olyan nyugdíjbiztosítási ügyletekre, amelyekre az alkalmazott munkaszerződése vagy munkavégzésre irányuló egyéb jogviszonya alapján jogosult, feltéve, hogy a biztosítási szerződés nem vásárolható vissza, illetve a biztosító szolgáltatására jogosult személyt megillető összeg hitel vagy kölcsön fedezeteként nem fogadható el.

(7) Ha a biztosítóval szerződő fél egy biztosítási szerződés keretében több személy, mint biztosított javára köt biztosítást (csoportos biztosítási szerződés), a biztosítónak ilyen esetben is csak a szerződő felet kell azonosítania.

(8) A biztosító nem köteles azonosítani az ügyfelet, ha biztosításközvetítői tevékenysége keretében biztosítási alkusz vagy független biztosítási ügynök az ügyfelet korábban már azonosította. A biztosítási alkusz és a független biztosítási ügynök az ügyfél azonosítása során rögzített adatokat – legkésőbb a felvett biztosítási ajánlat továbbításával egyidejűleg – átadja a biztosítónak.

(9) Az 1. § (1) bekezdés c) pontjában meghatározott szolgáltató a biztosító szolgáltatására jogosult – korábban még nem azonosított – személyt (szerződő felet, biztosítottat, kedvezményezettet, engedményest, károsultat stb.) az ötmillió forintot elérő vagy azt meghaladó összeg (biztosítási összeg, visszavásárlási összeg, kártérítés stb.) számára történő kifizetésekor azonosítani köteles.

(10) Ha az ügyfél jogi személy vagy más szervezet, a nevében vagy megbízása alapján eljáró személy személyazonosságának megállapítása mellett a jogi személy, illetőleg a más szervezet azonosítását is el kell végezni.

(11) Nem kell az azonosítást ismételten elvégezni, ha

a) a szolgáltató az ügyfelet, a meghatalmazottat, a rendelkezésre jogosultat, továbbá a képviselőt egyéb ügylet kapcsán már azonosította, és

b) jelen ügylet kapcsán az ügyfél, a meghatalmazott, a rendelkezésre jogosult, a képviselő személyazonosságát megállapította, és

c) nem történt az 5. § (1) bekezdésében felsorolt adatokban változás.

(12) A szolgáltató nem köteles azonosítani az ügyfelet, ha ügyfele a 2. § (2) bekezdésének a) pontjában meghatározott szolgáltató.

(13) Az 1. § (1) bekezdés a) pontjában meghatározott szolgáltató levelezőbanki szolgáltatás keretében adott megbízást kizárólag olyan külföldi székhelyű szervezettől fogadhat el, amely a saját országának joga szerint pénzügyi intézmény, és megbízóját megnevezi.

(14) Az 1. § (1) bekezdés b) és e) pontjában meghatározott szolgáltató ügyleti megbízást kizárólag olyan külföldi székhelyű szervezettől fogadhat el, amely saját országa joga szerint pénzügyi intézmény, és megbízóját megnevezi.

(15) A (13)-(14) bekezdés rendelkezéseit nem kell alkalmazni, ha az ügylet természetéből következően az átutalási megbízást a külföldi szolgáltató a saját nevében adja.

4. § (1) Azonosítás során a szolgáltató köteles megkövetelni az alábbi azonosságot igazoló okiratok (okmányok) bemutatását: